1918-ban alapították a rochesteri Nick Tahou Hots-ot, ahol a Garbage Plate nevű kiadós étel megszületett. Ezt a fogást egy görög bevándorló alkotta meg, aki a gazdasági válság korszakában New York éhes lakosainak gyomrát igyekezett megtölteni, és nagy választékot kínált nagyszerű áron. A fogásban sült krumpli, tésztasaláta, ínycsiklandó húsok, hot dog, hamburger, csirke és kolbász is felkerül.

A New York-i stílusú pizza tetejére általában szárazabb reszelt mozzarellát használnak, míg a nápolyi stílusú pizzán jellemzően megtalálható friss mozzarella szeleteket találunk. A New York-i pizzák a mozzarellán kívül további feltéteket, például zöldségeket, húsokat, például pepperonit és kolbászt, vagy másféle feltéteket is tartalmazhatnak. A másik kulcsfontosságú dolog, ami a New York-i pizza egyik fontos ismérve a tészta ropogóssága.

Az egész országban szinte minden egyes államban megtalálható az alapvető zöldséges étel, és hozzáadják a saját egyedi stílusukat. Ezt az ételt Joe Morelle népszerűsítette az 1980-as évek végén a Chesterfield étteremben, Uticában, New York államban. Szélesebb körben Utica greens néven ismert, és módosított változatban New York középső részén található olasz éttermekben vált mindennapossá, sőt New York Citybe, Las Vegasba és Floridába is elvándorolt. Az ételnek ez a nagyvárosi változata meglehetősen fűszeres.

A Cheesecake kezdetben nem jutott el New Yorkba. Az első sajttorta valószínűleg a görög Szamosz szigetén készült. Akkoriban úgy gondolták, hogy ez a finom desszert remek energiaforrás. Még az első görögországi olimpiai játékok idején, i. e. 776-ban is sajttortát szolgáltak fel a sportolóknak! Az esküvői párokat is ezzel a csodálatos desszerttel lepték meg. A New York-iak már az 1900-as években beleszerettek a sajttortákba. A New York-i sajttorta megalkotása Arnold Reuben érdeme, aki a jellegzetes szendvicseiről is ismert volt. Reuben Németországban született, de fiatalon áttelepült Amerikába. Ő szabta a Nagy Alma igényeire a receptúrát, melyet azóta is széles körben megtalálunk minden utcasarkon, kis boltban és kávézóban.

Vasárnap reggelente a New York-iak a helyi csemegeboltokba mennek, hogy beszerezzék a reggeli harapnivalót. Ha úgy érzik, hogy valami különlegeset szeretnének, akkor lazacot, kapribogyót, lilahagymát, paradicsomot és uborkát adnak hozzá. Néha a krémsajtot lazaccal, metélőhagymával vagy fahéjas mazsolával ízesítik. A New York-i bagel azért különbözik mindegyik mástól a világon, mert puha és omlós. Ez a lokálpatrióták szerint a víztől van melyet a készítéséhez használnak, így szerintük a new york-i bagel utánozhatatlan.

Nincs is New York-iasabb, mint a pastrami rozskenyéren. A klasszikus szendvics eredete az 1800-as évek végére nyúlik vissza, amikor a kóser delikáteszboltok felszolgálták vendégeiknek. Általában fűszeres mustárral és kapros uborkával gazdagítják az ízvilágát. Egy másik jellegzetessége, hogy annyira meg van töltve, hogy a hús kifolyik a szendvicsből. Egyes verzióit káposztasalátával és orosz öntettel tálalnak.

New Yorkban sétálva lehetetlen nem észrevenni az óriási, puha pereceket árusító utcai árusokat. Ott vannak a Central Park körül, az utcasarkokon, a múzeumok előtt és még sok más helyen. Ezt az ikonikus ételt általában nagy sókristályokkal szórják meg, és fűszeres mustárral vagy sajtszósszal tálalják mártogatáshoz.

Az édesszájúak nem hagyhatják el New Yorkot anélkül, hogy meg ne kóstolnák a fekete-fehér sütit. A süteményt - amely kekszalapból és a süti különböző oldalain fekete és fehér fondantmázból áll - 1902-ben vezette be a városba egy bajor bevándorló, akik a Yorkville-i Glaser's Bake Shop tulajdonosa volt. Ma már a sütemény szinte minden helyi kisboltban kapható.