US Route 66
Akárhogy hívjuk, minden nyelven ugyanazt jelenti: az USA keleti és nyugati részét összekötő a legendás utat. És ennél is többet. Az út mélyen beépült az amerikai (ön)tudatba, számunkra nem is érthető igazán meg mennyire. Építését 1926-ban kezdték, ez az út volt az első olyan országút az Államokban, amely végig aszfaltburkolatot kapott. Először kalandorok és szerencsevadászok hajtottak rajta nyugatra, majd a gazdasági válság idején a nincstelenek és nélkülözők keltek rajta útra egy jobb élet reményében, majd a második világháború idején a katonaság használta az utat. Az ötvenes évek nagy álma egy rózsaszín Cadillac, mellyel irány a napsütéses Kalifornia. A hatvanas években a szex, drogok és a rock and roll vonzotta mágnesként a hippiket az Angyalok Városába. Ez a kalandvágy mind a mai napig szerves része az amerikai léleknek. Ez a magyarázata, hogy az országút, amely ennek szimbólumává vált, ilyen közmegbecsülésnek örvend.
Az országot átszelő 3940 km hosszú aszfaltcsík, amelyen végigutazni mindig is egyet jelentett: keresni az új lehetőségeket, vállalni a kalandot és a megpróbáltatásokat. Aki látta a Szelíd motorosok című filmet, az biztos legalább egyszer ábrándozott arról, hogy nekivág a szabadság ígéretét magában rejtő Route 66-nak.
Bár Los Angelesből kelet felé haladva, azaz „visszafelé" is lehet teljesíteni a távot, a klasszikus útvonal mégis a nyugati irány, így akkor teszünk legjobban, ha a Budapest-Chicago járatra foglalunk jegyet odafelé, visszafelé pedig a Los Angeles-Budapest vonalon repülünk.
A 66-os ma az összes történelem viszontagsága ellenére teljes hosszában járható. Az egykori útpályát mindenhol felújították, így az azon autózó vagy motorozó egy retró utazáson érezheti magát, minta visszaforgatták volna az idő kerekét. Térképen azonban nem találjuk, mivel ma új számozást használnak az országos utakra, így a Los Angelest és Chicagót összekötő eredeti 66-os út ma különböző interstate utakon található.
Érdemes szem előtt tartani, hogy az út túlnyomó része elhagyott területen, sivatagon halad keresztül, ahol ritkán vannak benzinkutak. A helyben könnyen beszerezhető túratérképen mindegyiket pontosan jelölik, úgyhogy amikor csak lehet, tankoljuk tele a járművünket.
Olyan (idő)utazás ez, amikor nem útikönyvekben szereplő nevezetességeket keres az ember, hanem egyszerűen élvezi, hogy úton van és fut vele a táj. A kiindulópont Chicago, valamint a végállomás, Los Angeles kínál közismert látnivalókat, ám az országot átszelve jóformán csak vidáman és szabadon gurul az ember. Az út menti nevezetes helyek inkább csak nosztalgikus pontok: régi, már nem működő, hol felújított, hol enyészetnek indult benzinkutak, autós mozik hűlt helyei, óriási jelzőtáblák, az út történetét feldolgozó múzeumok, évtizedek óta működő (vagy már egy ideje üresen álló) vegyesboltok. De „Az országutak anyjának” megszállottjai pont ezeket keresik fel, nem utolsó sorban pedig a mögöttük levő történeteket, embereket kutatják.
Minden államban útlevelet állíttathatunk ki, amelyeket a nevezetességeknél lepecsételnek. Hat pecsét megszerzése után oklevéllel jutalmazzák a kitartó utazót. Mert az életérzésen kívül akad azért látnivaló is.
Oklahoma Cityre és környékére az indián törzsek miatt emlékszünk majd, ha hazatérve visszanézzük fényképeinket.
Utunk elhalad a világ legnagyobb totemoszlopa mellett is mielőtt megérkeznénk Tulsaba, mely az 1950-es években az USA legszebb városának számított.
Új-Mexikó sem fog csalódást okozni. Glenrio egy szellemfalu, de ingyenes internetet nyújtó látogatóközponttal azért rendelkezik. Tucumcari városától számítjuk a nyugatot és tökéletes megálló egy ízletes mexikói ebédre.
Los Alamos a város, ahol kifejlesztették az atombombát, majd ezen a területen végezték el az első kísérleti robbantást is. Mára a város turisztikai központtá vált, és inkább csak múzeumok őrzik a múlt történéseit.
Santa Fe pedig szinte az egyetlen város itt a környéken, ami teljes egészében megőrizte a mexikói építészeti stílust. A város központjában több emlék található a spanyol gyarmatosítás, valamint a mexikói uralom időszakából.
Winslow városában 50 000 évvel ezelőtt egy gigantikus lyukat fúrt egy becsapódó meteor, hatalmas krátert hozva ezzel létre. A Walnut Canyonban pedig sziklába vájt indián lakásokat lehet egy séta keretében megcsodálni.
A Grand Canyon déli pereme mellett is elhajthatunk, nincs utazó, aki ki tudná hagyni! Nem lehet leírni, vagy elmondani milyen, látni kell! Mérhetetlen magasságok és mélységek, ámulatba ejtő szépségek mindenhol.
Egészen más ez, mint egy sima autózás, egy legenda részesei lehetünk, amelyet az út rajongói tartanak életben, és belekóstolhatunk egy korba, amelyben nem is éltünk, mégis nosztalgiát érzünk iránta.