A Kr. e. VI. században a város Karthágó befolyása alá került, a második pun háború idején itt volt Hannibál egyik támaszpontja a Cornelius Scipio római seregei elleni hadjáratában.

A harmadik pun háborúban Hadrumetum lakossága átállt a rómaiak oldalára, amit fontos kiváltságokkal jutalmaztak. Ezeket azonban elvesztették, amikor Hadrumetum Pompeius oldalára állt a Caesarral folytatott konfliktusban.

Stratégiai fekvésének és a jól termő, kiterjedt olajfaligeteknek köszönhetően hamarosan talpra állt, de a Kr. u. 238-as gordiuszi felkelésben való részvétele után újabb visszaesés következett.

Diocletianus uralkodása idején (Kr. u. 284-305) a város jelentősége ismét megnőtt, majd a bizánci időkben tartományi fővárossá nőtte ki magát.

A vandálok azonban elfoglalták és Hunerikopoliszra keresztelték át. Uralmuk azonban nem tartott sokáig, a bizánciak visszaszerezték és a Justinianopolis néven újjászervezték.

Uqba ibn Nafi arab seregei végül a VII. század végén megtámadták a várost. A település heves ellenállást tanúsított, ezért teljesen elpusztították. Szuzában ezért, a katakombákon kívül, viszonylag kevés római kori épület maradványa áll ma is.

Kétszáz évvel később, az Aghlabidák idején új várost alapítottak Szúsza néven, amely a szárazföldi fővárosuk, Kairouan kikötőjeként szolgált. Ebben az időszakban épült a Ribat, a Nagymecset, a Kasbah és a városfalak.