A mai orosz gasztronómia szláv, európai és közép-ázsiai kulináris hagyományok és behatásoknak köszönhetően alakult ki. A 18. századtól a cári udvarban és a főurak konyháin a világ legjobb szakácsai dolgoztak a legújabb technológiákat használva. Kóstolja meg őket Oroszországban, majd főzze meg őket otthon!

Az országban a 16. században jelentek meg a hivatásos szakácsok, ekkor már egyre szélesebb körben a hercegek és bojárok birtokain is. A kiterjedt udvartartás, a megannyi állami hivatalnok, és ezek családja, több tízezer ember állandó figyelemmel kísérte az Udvarban megjelenő új ételkreációkat, hozzávalókat, recepteket, amik azonnal elterjedtek a városban. A cári udvar ünnepi menüje pedig gyakran 150–200 fogásból is állt, tele olyan ételekkel, amelyek elérhetetlenek és ismeretlenek voltak a lakosság nagy része számára. Az első nyilvános étterem, a Cári kocsma 1533-ban nyitott meg Moszkvában, a Kremllel szemközt; vendégei az uralkodó közvetlen környezete és külföldiek.
 

Az orosz gasztronómia sikerének titka felhasznált összetevők változatosságában rejlik. Mindenképp érdemes felkeresni a Jeliszejevszkij élelmiszerüzletet, még akkor is, ha nem vásárolunk semmit. A látvány lenyűgöző, ha pedig hazatérve az élménybeszámolót egy oroszos vacsorával szeretnénk kiegészíteni, akkor itt mindent megtalálunk. Bár arra rögtön az elején figyelmeztetnénk mindenkit, hogy egyszerű orosz vendégséget is nehéz elképzelni, 10–12 előételként feltálalt húsos-, halas-, savanyú uborkát vagy káposztát tartalmazó saláta nélkül, hogy a kaviárról ne is beszéljünk.

Bár elnevezése a francia vinaigre (ecet) szóból származik az orosz ételek ősi rétegéhez tartozik. A neve is és az elkészítése is a 19. században a francia szakácsok hatására változott meg, akik az ecet helyett különböző rafinált salátaszószokkal ízesítették a zöldségeket.

Hol kóstolja: A Shechtel Tverszkoj bulvár 18. nevű étterem abban a 19. század végén épült felújított kastélyban kapott helyet, amelyet a híres építész és művész, Fjodor Schechtel tervezett a Szmirnoff vodka alapítójának, Pjotr Szmirnovnak. Az épület ma hatalmas, különböző stílusú étkezőkkel büszkélkedhet, étlapján pedig modern európai, és klasszikus orosz ételek találhatók meg.

A blinit a 9. századtól az orosz konyha része, idővel megszámlálhatatlan változata alakult ki. A pogány kortól (a palacsinta a nap szimbóluma) napjainkig fontos szereplője a különböző vallási ünnepek étkezéseinek. A hagyományos orosz télbúcsúztató karneváli hét, második napjának a neve palacsinta kedd mutatja a palacsintának a szerepét az orosz hagyományokban.

Hol kóstolja: A Sztolovaja 57 megfizethető áron kínál olyan ételeket, amelyeket Sztálin Élelmezésügyi Minisztériumának egészséges és ízletes ételekről összeállított könyve inspirál. A régi kedvencnek számító borscs és a fasírt mellett olyan hagyományos saláták közül is válogathatunk, mint a „bundás hering”, amely pácolt halból, burgonyából és sok céklából áll.

Az élesztőt megfuttatjuk a langyos tejben és vajban, majd a lisztet összedolgozzuk vele, belekeverünk 2 tojássárgáját, 1 deci tejfölt és megsózzuk. Kb. 1 óra hosszat állni hagyjuk, hogy a tészta összeérjen, majd a pihentetés után a habbá vert 2 db tojásfehérjét óvatosan beleforgatjuk. A blinit világszerte vajon sütik és nem nagy palacsintákat, hanem maximum egy kis tenyérnyi palacsintákat sütnek belőle, ez vastagabb a normál palacsintánál, pufók keltpalacsinták lesznek.

Az oroszok nemzeti itala a vodka, a hagyományosan árpából készített gabonapárlat. A vodka a vízből kicsinyítő képzővel alkotott szó, vizecskét jelent. Történelmi források a lepárlással készített vodka megjelenését Oroszországban 1446 és 1478 közé teszik. Viharos története volt a nedűnek. 1914 és 1928 között általános szesztilalmat vezettek be, a vodkagyártás ebben az időben meg is szűnt. Napjainkban a márkás vodkák gyártói minden erőfeszítést megtesznek, hogy termékük megfeleljen az 1894-es tisztasági szabványoknak.

A vodkát Oroszországban elsősorban valamilyen kísérővel, zakuszkival együtt fogyasztják. Egy hajtásra isszák meg és valami sós falatot harapnak rögtön utána. A legelterjedtebb kísérő a savanyú uborka vagy a sózott hering, de közkedvelt a kaviáros miniatűr szendvics is.

Hol kóstolja: A Gallery Cafe a főváros egy kifinomult helye, ahol a zene, a művészet és a gasztronómia ad egymásnak randevút nap nap után. De a modern bizsergés sem hiányzik, gyakran top DJ-k keverik a zenét az itt szórakozóknak, az emeleti teraszon pedig rendszeresen rendeznek koncerteket. Tökéletes hely, hogy az esti vodkát legurítsuk, hatalmas a választék.

A pirog kelt tésztából készül különféle töltelékkel. Neve valószínűleg a pir, lakoma szóból ered. A kelt tésztát készíthetik édesen vagy sósan, a tölteléktől függően. Ha sós tésztát készítenek, a töltelék lehet szinte bármilyen zöldség vagy hús, az édes tésztába pedig általában gyümölcsfélék kerülnek. Ezután a töltött tésztabuckákat megkenik tojássárgájával, majd vagy forró olajban vagy sütőben sütik.

Hol kóstolja: A Bolsoj éttermet imádják a moszkvaiak, hiszen nagyok a terek, elképesztően elegánsak a bútorok, az ételek pedig az orosz konyha remekeiből állnak. A gourmanok szerint a hagyományos orosz ételek a kreatív, francia főszakács látásmódjának köszönhetően újra fogyaszthatóvá, elfogadhatókká váltak. A házias ivóleveket itt ezüst kupákban szolgálják fel.

Az élesztőt elmorzsoljuk egy tálban és annyi cukrot adunk hozzá, hogy ellepje, majd félretesszük meleg helyre. Egy nagyobb keverőtálba tesszük a lisztet és a sót, majd adja hozzá az olajjal elkevert langyos vizet. Ezután az élesztős cukrot is beleszórjuk és összedolgozzuk az egészet. Miután a tészta megkelt, gombócokat formázunk, melyeket kilapítunk az asztalon, vagy gyúródeszkán, közepébe tölteléket teszünk. Ezután derelyét formázunk belőle és forró olajban kisütjük.

A kínai tea 1638-ban az uralkodónak szánt ajándékként került a cári udvarba. 1674-ben engedélyezték a szabadpiaci árusítását, ezt követően elterjedt, és ma már elválaszthatatlan része az orosz étkezési kultúrának. Az orosz teázási szokások elmaradhatatlan velejárója a szamovár, mely napjainkban is megtalálható, nem csak a lakásokban, de a vendéglőkben is.

Hol kóstolja:Nem szabad kihagyni a Puskin Kávézó meglátogatását, szerencsére a Puskin térnél fekvő kávézó és étterem éjjel-nappal nyitva áll vendégei előtt. Az orosz étterem falai egészen 1825-be repítenek vissza minket, ahol 19. századi orosz nemesnek érezhetjük magunkat. Ötcsillagos stílusa és kínálata, kifogástalan modorú pincérei és orosz süteményei, kaviárjai vagy vodkái felejthetetlenek és messze a legjobbak a városban.
 

Több, mint ötven éve, a francia sanzonénekes, Gilbert Bécaud moszkvai fellépése után visszatért Párizsba, megírta a “Nathalie” című dalt, amelyet orosz vendéglátóinak címezett. A dal szövege valahogy így hangzik: “Miközben sétáltunk Moszkvában, ellátogattunk a Vörös térre és ti meséltetek nekem Leninről meg a forradalomról. De én csak arra gondoltam, bár elmennénk a Puskin kávézóba, hogy annak ablakából nézzük a hóesést. Forró csokoládét innánk és valami teljesen másról beszélgetnénk…” A dal elképesztő népszerűségre tett szert Franciaországban, nem csoda, hogy a francia turisták onnantól kezdve mindenhol a Puskin kávézót keresték Moszkvában. De nem találtak rá, hiszen ez a kávézó a képzelet szüleménye, Bécaud dalában létezett csupán. 1999¬-ben ez a költői kép valósággá vált, amikor egy francia¬-orosz származású étteremtulajdonos, megnyitotta a Puskin kávézót egy történelmi barokk villában, a Tverszkoj körúton. Mondanunk sem kell, hogy a megnyitón természetesen Gilbert Bécaud elénekelte a Nathalie¬-t.

Minden a szamovár beszerzésével kezdődik. A teasűrítményt kis teáskannában készítik el. Ezeket a teáskannákat a szamovár tetején helyezik el. A sűrítményből 2-3 ujjnyit öntenek a teás pohárba, majd felengedik a szamovárból forró vízzel.Oroszországban a hagyományok szerint soha nem tesznek cukrot a teába, a teához vagy híg lekvárt kanalaznak kis tálkából, vagy bonbonokat fogyasztanak. Csak ezek hiányában ropogtatnak hozzá esetleg kockacukrot.

A kaviárt legtöbbször szezonális zöldségekkel, tojással díszített kaviáros szendvicsként, vagy kaviáros palacsinta formájában tálalják. Korábban a kaviár használták a főtt ételek alkotórészeként is. Gyakran fekete kaviárral dúsították az uha nevű hallét. De a hajában sült krumplit is gyakran töltötték meg kaviárral.

Hol kóstolja: A Mari Vanna-t nem könnyű megtalálni, diszkréten megbújik egy kis ajtócska mögött. De mindenképp érdemes megkeresni, mert ajtaján belépve visszautazunk az időben vagy 50 évet és mintha egy tipikus szovjet otthonba csöppennénk. A falakon régi képek, a könyvespolcon kissé megsárgult könyvek, míg a konyhából isteni illat árad.