Málta jellegzetes arculatát az erődök határozzák meg, melyeknek gazdag történelmi múltja van. A Jeruzsálemből kiűzött lovagokhoz köthető létrejöttük, akik 1530-ban érkeztek Málta szigetére. V. Károly egy igen kedvező üzleti ajánlatot kötött a Szt. János rendi lovagokkal, évi egy betanított vadászsólyomért cserébe a hajóik, értékük és szellemiségük megóvásáért a Nagymesterüknek ajándékozta a földdarabot. A lovagok azonnal erősíteni kezdték Máltát tartva az esetleges török támadásoktól. Egyik legfőbb védőbástyájuk a Nagykikötő déli oldalán található St. Angelo erőd volt. Az erődnek igen kalandos múltja van, hiszen a török ostromot sikeresen visszaverő erőd francia majd brit megszállók kezébe került az 1800-as években, a II. világháború alatt pedig a német-olasz bombázásokban különösen pusztító károkat szenvedett.

A máltai inkvizítori Palota az egyetlen az egész világon, amely nyitva áll a nagyközönség előtt, és amely megmenekült a katolikus egyház elleni lázadások pusztításától. Céljuk a katolikusoktól elvárt helyes viselkedés és meggyőződés kikényszerítése volt, melyet ha kellett szélsőséges eszközökkel, akár kínzásokkal értek el. Számos rettegett inkvizítor került ki az itteni domonkos rend tagjai közül. Az inkvizíció rettegésének végül Napóleon hódítása vetett véget. Napjainkban a palotában megtekinthető az inkvizítori rezidencia, a bíróság és a börtönök.

Málta legnagyobb és lehíresebb templomának megépítését 1572-ben rendelte el a máltai lovagrend nagymestere. A templomot ma a világ egyik legszebb barokk katedrálisának tartják. A mészkőből álló építmény az egykori török ostrom hatására erődítmény jegyeit viseli magán kívülről, belseje azonban rendkívül gazdag díszítésű. Egyetlen hajója 20 méter hosszú, ahol két oldalt a lovagrend különböző „nyelveihez” tartozó közösségek kápolnái kaptak helyet. A templom ad otthon Málta egyik leghíresebb műalkotásának, mely Caravaggio munkája és a Szent János lefejezése nevet viseli.

Valletta szívében áll a Sacra Infermeria, mely a lovagok korának legmodernebb kórháza volt. A kórházban egyszerre 2500 beteget tudtak fogadni, valamint épületében két gyógyszertár működött. A beteget életkoruktól és társadalmi státuszuktól függetlenül egyformán látták el, a kor legmodernebb ezüst eszközeivel, ezzel biztosítva a fertőtlenítést. A történelemittas falak között AR-technológiával kiegészült élménymúzeumban ismerkedhetünk meg gazdag múltjával. A legmodernebb technológia és mobilkészülékeink segítségével mi magunk is részesei lehetünk a kórház egykori életének.

Nevének jelentése „sötét barlang”, első 50 métere kiépített és látogatható. A barlang különlegessége, hogy az átvágott üledékrétegeken különböző csontokat találunk, melyet a völgyben lefolyó esővíz rakott le a hordalékával együtt. Olyan fajspecifikus maradványokat találunk itt, melyek egykoron csak kizárólag Máltán éltek: a törpe elefántot, törpe vízilovat, törpe szarvast, óriás hattyút innen ismerhetjük. Az üledékrétegek megőrizték Málta első ember lakóinak csontjait, kőeszközeinek maradványait is. A múzeum és a barlang körül gyönyörű botanikus kertet találunk, ahol őshonos máltai növények között sétálhatunk.

A máltai megalitikus templomok legrejtélyesebb építménye az a háromszintes sírtemplom, mely Paola településének közelében található. A bonyolult szerkezetű labirintus kultikus- és temetkezőhely volt, helyiségeiben 6-7000 ember csontjait fedezték fel a tudósok. Az UNESCO világörökségének részévé nyilvánították egyedülálló felépítése miatt. A több mint húsz teremből álló barlangláncolat három szintből áll. A falakon található őskori falfestmények mikroklímáját óvni kell, így látogatása szigorú szabályok mellett lehetséges csak. A különleges helyen naponta mindössze nyolc vezetett túra indul, így érdemes előre lefoglalni jegyünket, ha biztosítani szeretnénk részvételünket.

Málta őskori templomai közül összesen hat szerepel az UNESCO világörökség listáján. Közös tulajdonságuk, hogy szerkezetük nagyon hasonló, azonban mindegyik egyedi építészeti remekmű. Ħaġar Qim & Mnajdra templomai igen közel – alig 500 méterre - találhatóak egymástól, míg Ħaġar Qim négy épületmaradványból áll, Mndjaraban három templomrom maradt fent. Utóbbi építészeti különlegessége leginkább napfordulók és napéjegyenlőségek idején fedezhetőek fel. Ġgantija nevének jelentése „óriások tornya”, hiszen egykoron úgy gondolták, hogy csak ők bírták el az épületet alkotó hatalmas mészköveket. Érdekesség, hogy szabadon álló műemléket i.e. 3600-3200 között építették, így idősebbnek számítanak, mint a híres gízai piramisok, vagy a Stonehenge. A dombtetőre valójában emelőkkel, rudakkal és görgetőkövekkel szállították a dombtetőre. A tarxieni megalitikus templomegyüttes három prehisztorikus templomból állnak, a fennmaradt nyomok alapján állat áldozatokat is bemutattak az Isteneknek, ahol vélhetően politeizmusra utalhatnak a nagy terek kápolnaszerű bővítményei. Ta' Skorba romjait 1961-ben fedezték fel, érdekessége, hogy a templommaradványok előtt már egy bronzkori lakott település állt a helyén, melynek kézzel fogható emlékeit tárták fel. Az innen alig egy kilométerre található Ta' Ħaġrat templomát 1923-ban a Nemzeti Múzeum igazgatója tárta fel, majd 1937-ben restaurálták a kőépület maradványait.