Az al-rashoof egy hagyományos jordániai leves, amely jellemzően zöld lencséből, sült hagymából, dzsameedből (szárított kecske- vagy juhtej joghurt), joghurtból, vízből és csirkealapléből készül. A leveshez gyakran adnak bulgurbúzát, zúzott búzát vagy darát, és a levest általában melegen fogyasztják, a tetejére további sült hagymát szórnak, és a közepére mentaszószt csöpögtetnek. Téli alapélelmiszer, amelyhez általában savanyú uborkát és zöldségeket adnak. Az al-rashoof jellemzően Észak-Jordánia konyhájához kapcsolódik, különösen a magasabban fekvő városokhoz, például Salthoz.

A za'atar hagyományos közel-keleti és levantei eredetű fűszerkeverék. A za'atarhoz használt összetevők régiónként változnak, és a listán gyakran szerepel a vad za'atar fűszernövény (izsóp, amely egész Levantéban terem), majoránna, kakukkfű, oregánó, koriander, kömény, pirított szezámmag, szumák és só. A szumák citromos, citrusos ízt kölcsönöz, az oregánó enyhe keserűséget, míg a majoránna édes jegyeket ad. A fűszerkeveréket általában levesekre, mártogatósokra, kenyérre, húsra, rizsre, tésztára, zöldségekre vagy rizsételekre szórják.

A kousa mahshi hagyományos levantei étel, amely kimagozott cukkiniből és töltelékként rizs és darált hús keverékéből áll. A töltelékhez még felhasznált zöldség jellemzően egy kousa nevű nyári tökfajta, amely halványabb színű és kisebb, mint a cukkini, míg a hús hagyományosan bárányhús. A rizses-húsos tölteléket általában samneh-vel (tisztított vajjal), sült hagymával, fenyőmaggal, valamint szegfűbors, koriander, petrezselyem, kömény és fekete bors keverékével ízesítik. Miután megtöltötték, a cukkinit általában vízben vagy húslevesben (gyakran paradicsomalapú) párolják.

A malfuf hagyományos étel, amely fehérített káposztalevelekből áll, amelyeket egy darált húsból és rizsből álló töltelék köré tekernek, majd citromos-fokhagymás mártásban párolják. Hagyományosan a töltelék darált bárányhúsból készül, de a bárányhús helyett darált marhahús vagy akár csicseriborsó (vegetáriánus változatban) is használható.

A rizs-hús keveréket általában hagymával, samneh-vel (tisztított vaj) és fűszerekkel, például baharattal vagy szegfűborsal, fahéjjal, sóval és fekete borssal ízesítik. A mártáshoz használhatunk vizet vagy húslevest, a citromlevet időnként gránátalmamelasz és víz kombinációjával helyettesítik.

A maqluba Palesztina nemzeti étele, de megtalálható Irakban, Szíriában és Jordániában is. Ennek a réteges egytálételnek számos változata létezik, de az alapelv az, hogy tálalás előtt fejjel lefelé kell fordítani, amit a maqluba szó is jelent.

A hozzávalók közé tartozik a rizs, a zöldségek (gyakran sárgarépa, burgonya, paradicsom, karfiol, hagyma), a fűszerek és fűszernövények (gyakran kurkuma és szumák), valamint hús, például csirke vagy bárány, bár az étel hús nélkül is elkészíthető. A hozzávalókat megfőzzük és rétegezzük, majd addig főzzük, amíg a folyadék elpárolog.

Tálalás előtt a maqlubát fejjel lefelé fordítják, és gyakran fenyőmaggal vagy apróra vágott petrezselyemmel díszítik a tetejét.

A jameed hagyományos jordániai erjesztett tejtermék, amelyet juh- vagy kecsketejből nyert sózott és sűrített joghurt szárításával készítenek. A joghurtot sajtkendővel szűrik le, amíg az összes savó le nem folyik, és a kendőben csak a sűrű joghurtmassza marad. A sós, sűrű joghurtot ezután kerek golyókká formálják, majd több hétig hagyják száradni, amíg kőkemény állagúvá nem válik. A jameedet egyedi sós-savanykás íz jellemzi, hosszan tartó utóízzel, míg a színe sárgás vagy fehéres lehet, attól függően, hogy napon vagy árnyékban szárították.

A zarb vagy beduin barbecue egy ősi technika, amely az ételek földalatti gödrökben történő elkészítését jelenti. Az ételt fémállványokra helyezik, majd lassan megsütik a szénnel teli gödrökben, amelyeket gondosan takarókkal fednek le. A zarb általában csirkéből, kecskéből vagy birkából, valamint különböző zöldségekből, sárgarépából, hagymából, burgonyából vagy paradicsomból készülhet. Az ételt hagyományosan nagy közös tányérokon tálalják, rizs, saláták és különféle mártogatósok kíséretében.

A warbat egy krémmel vagy pudinggal töltött tészta, amelyet cukorszirupba áztatnak, és pisztáciával, mandulával, édes sajttal vagy dióval díszítenek. Általában háromszög alakban készítik. Bár ez az édesség eredetileg Jordániából származik, változatai az egész Közel-Keleten megtalálhatók. A warbat nagyon édes, ezért ajánlott egy csésze erős arab kávéval párosítani. Az édes sütemények az egész Közel-Keleten elterjedtek, és különösen népszerűek az ünnepi időszakokban és ünnepeken, például a ramadán idején.

A mansaf Jordánia nemzeti étele, amely az ország minden ünnepségén és fesztiválján kulcsszerepet játszik. A húst lassan főzik meg a dzsameed nevű erjesztett, joghurtszerű kecsketejben, így egy egyedülálló étel születik, amely nem csupán egy eledel, hanem egy társadalmi hagyomány. A mansafot, amely arabul robbanást jelent, általában a vendégeknek kínálják a megbecsülés és a tisztelet jeleként. Készülhet kecske-, marha- vagy csirkehússal. Jellemzően a kecske jelenti a legnagyobb tiszteletet, a csirke pedig a legkevesebbet, így marhahúst vagy csirkét ritkán látni a mansafban.

A krémes állag és az enyhe íz a labneh legfőbb jellemzői; ami egy hagyományos közel-keleti szűrt joghurtot takar. Előállításához nem alkalmaznak szigorú irányelveket; a sima, teljes zsírtartalmú joghurtot összekeverik sóval, és tizenkét-huszonnégy órán át hagyják állni. A kezelés során a joghurt savója elválik, végül marad egy sűrű és kemény, sajtszerű termék. Az íze viszonylag enyhe és sós. A labneh elnevezés a Közel-Keleten honos, de a leszűrt joghurtfajták számos más országban és régióban is megtalálhatók, például Görögországban, Törökországban, Cipruson, Közép-Ázsiában, az Egyesült Államokban, Mexikóban és az Egyesült Királyságban.