Bahama-szigetek egyikén, egy aprócska lakatlan szigeten hófehér homokos fövenyen malacok napoznak egy kiadós úszás után. Nem tévedés, a Big Major Cay legnépszerűbb turistalátványosságai az úszó malackák. De nem csak látványosságok ők, hanem tulajdonképpen az elsőszámú lakosok, mivel itt ember nem él. A legvalószínűbb feltételezés szerint tengerészek hagyták hátra a malackákat a szigeten, ahová vissza akartak térni, s az állatokat későbbi élelemnek szánták. A hajósok azonban nem tértek vissza, így a malacok benépesítették a szigetet. A dús vegetációban a táplálékszerzéssel nem volt problémájuk, később pedig a sziget mellett elhaladó hajósok maradékokat és különböző ételeket dobtak a malacoknak. Egy másik verzió szerint egy hajótörés során kerültek a tengerbe és sikerült a partra úszniuk. Megint mások úgy gondolják, hogy a szomszédos szigetekről úsztak át. Rossz nyelvek szerint pedig direkt turistalátványosságnak hozták őket ide. Ha így van, akkor bejött a terv, mert mára a Bahamák kihagyhatatlan turistalátványosságai lettek, ahogy úszkálnak a gyönyörű azúrkék tengerben. A malacok rendkívül jól alkalmazkodtak a tengerparti életmódhoz: egész nap lustálkodnak a parton, fröcskölik a vizet, élvezik a vízparti nyugodt életet. Egyedi módon, teljes harmóniában élik az életüket a tengeri paradicsomban. Ha valaki szeretne a malacokkal úszkálni, akkor a közeli Staniel Cay szigetén kísérővel vagy saját, bérelt hajóval tud átutazni a szigetre.

Az Egyesült Államok Maryland és Virginia államának határán található a vadont mindkét irányból könnyen meg lehet közelíteni, igazi szentélye pedig az Assateague-sziget. Különlegessége, hogy a teljesen néptelen vidéken közel 320 madárfaj fészkel háborítatlanul, valamint rejtélyes vadlovak kószálnak a szigeten. A hihetetlen szépségű paripák eredete rejtély, a titokzatos ménes származásáról számos legenda és misztikus történet szól. A lóállományt természetes ragadozók hiányában a nemzeti parknak kell kontrollálnia, így a túlnépesedés elkerülésére, a fiatal lovak egy részét időnként átúsztatják a szomszédos Chincoteague-szigetre és ott eladják azokat. Apró méretükből adódóan póniként lehetne besorolni a kicsiny, átlagosan 125 cm marmagasságú tömzsi állatokat, egyszerre vad és fenséges a látványuk. Ha pedig ez a rengeteg szépség nem lenne elég, akkor ott van maga a sziget, mely szintén lenyűgöző látványt nyújt 50 kilométeres makulátlan fehér homokos tengerpartjával.

Az Ausztráliához tartozó buja, zöld Macquarie-szigeten, Óceánia legdélibb szigetén változatos ökoszisztémával találkozhatunk, amelynek urai a pingvinek. Az elegáns tollazatú, különleges szaporodású királypingvinek rendkívüli odaadással nevelik egy szem utódjukat, miközben számtalan veszéllyel kell megküzdeniük. Az UNESCO világörökség részét képező Macquarie-sziget félúton Új-Zéland és az Antarktisz között ad otthont szinte a teljes királypingvin-populációnak az éves fészkelési időszakban. Mielőtt az emberek megérkeztek volna, a sziget több százezer óriáspingvin otthona volt, mígnem az olajipar rászabadult állományukra és a kihalás szélére sodorta őket. Naponta több ezer pingvint pusztítottak el, hogy kifőzzék zsírjukat, melyet aztán lámpaolajként, és gépek kenőanyagaként használtak fel. 1933-ban azonban a sziget rezervátum lett és a pingvineket védetté nyilvánították. Jelenleg is zajlik egy program a patkányok és nyulak eltüntetésére a Macquarie-szigeten, mely tovább segíti a pingvinpopulációk erősödését.

Van egy apró, komppal megközelíthető japán sziget Hiroshima és Shikoku között, ahol a II. világháború idején mérgező gázt állítottak elő vegyi hadviselés céljából. Ez a hely Okunoshima, amit a program működése alatt még a térképről is letöröltek, a háború végével pedig a dokumentumokat és az üzemet is felgyújtották. Mára a szigetet aranyos nyuszik népesítették be, ők a sziget elsőszámú lakói. A nyulakat állítólag azért vitték a szigetre, hogy rajtuk figyeljék meg a mérgező gáz hatásait, ami a világháború végén a levegőbe és a talajba jutott. A fürge négylábúak a ragadózóktól mentes szigeten gyorsan elszaporodtak, az apró szigeten ma már több száz nyúl él. A legtöbb turista természetesen a nyuszikra kíváncsi, de a szigeten más látnivalók is vannak. A látogatók megnézhetik például a Poison Gas Múzeumot, melyben bemutatják a rettenetes igazságot a mérgező mustárgázról és a szigeten zajlott eseményeket is a látogató elé tárják. Okunoshima tele van kellemes táborozó- és sétahelyekkel, háborús emlékhelyekkel és múzeumokkal.

A 135 négyzetkilométer nagyságú szigetet, - mely a Föld legnagyobb korallszigete- a Royal Mary nevű hajó kapitánya nevezte el Karácsony-szigetnek, aki 1643. december 25-én, Karácsony napján érkezett ide. A Jávától 350 km-re található ausztrál sziget főleg elképesztő vörös tarisznyarák populációjáról ismert, illetve látványos vándorlásukról az erdőktől a tengerpartig. A rákok minden évben, a nedves évszak kezdetén indulnak útnak, ilyenkor több mint 50 millió vörösrák vándor el a tengerparthoz. A migráció általában az egész szigeten szinkronban zajlik: elsőként a hímek indulnak el, majd a nőstények követik őket. A rákok körülbelül 5-7 nap alatt érik el a tengert. A migráció ideje alatt több utat is lezárnak hosszabb-rövidebb időre az autósok előtt, figyelmeztető táblákat helyeznek el és műanyagból készült kerítéseket is építenek az utak mentén, hogy biztonságos átkelőhelyekhez tereljék a rákokat a vándorlás legsűrűbb hulláma idején. Párzás után a nőstények petéket raknak a tengerbe ásott lyukakba, ahol kikelnek a lárvák és apró rákokká fejlődnek ki. Miután egy hónapig az óceánban maradnak, a mindössze öt milliméter nagyságú rákok csatlakoznak a felnőttekhez, hogy megtegyék a haza vezető hosszú utat. A rákok vonulása a sziget egyik legfontosabb turistalátványossága.

A Dél-Afrika partjainál található False-öbölben 60 ezer fóka, valamint sirályok, kormoránok és pingvinek osztoznak egy kis szigeten. Szikláin megszámlálhatatlanul pihennek az úszólábúak és a tengeri madarak. A terület szigorúan védett, ember nem teheti be lábát a szigetre, kizárólag hajóról lehet szemügyre venni ezeket az állatokat. A hajó rövid idő alatt körbejárja az élettel teli kis szárazföldet, így közelebbről is láthatjuk a kolóniát természetes közegében. A dél-afrikai medvefókák zsírtól duzzadó hurkás teremtmények, melyek esetlenül vonszolják odébb magukat a szárazföldön, míg a vízben játékosan, könnyedén és sebesen mozognak. A medvefókák legfőbb ellensége a nagy fehér cápa, de a False-öbölben élő populáció több stratégiát is kifejlesztett arra, hogy illanjon el a halálos állkapocs elől. Általában nagy csapatokban úsznak, és hirtelen irányváltoztatással cikáznak a vízben, így összezavarják támadójukat.

Tashirojima egy parányi sziget Japánban, a Csendes-óceánon. A mindössze 3,14 négyzetkilométer területű szigetre kutyával meg se próbáljunk belépni, az ugyanis tilos és a helyiek nem is tartanak kutyát. Az aprócska sziget, melynek partvonala alig több mint tíz kilométer, közel száz, főként halászattal foglalkozó állandó lakossal rendelkezik. A szigeten a macskapopuláció nagyobb, mint az emberi, nem véletlen az elnevezés: „Macskák Szigete” . A macskaállomány nagy és folyamatosan nő, mivel a helyiek úgy tartják, hogy a macskák etetése gazdagságot és jó szerencsét hoz nekik, illetve a cicák segítenek megjósolni az időjárást is. A halászat népszerű volt és a horgászok jöttek más területekről is, majd egész éjjel a szigeten maradtak. A macskák a horgászoknak szállást adó fogadóhoz mentek és ott élelemért kuncsorogtak. A halászok a macskák magatartásából, a víz mozgásából és a vízfelszínen látszó halak árnyékából képesek voltak jósolni. Paradox módon az emberpopulációt mindeközben veszély fenyegeti, mivel a helyi lakosság nagyobbrészt idősekből áll, több mint fele 65 éves kor feletti. Lenyűgöző, hogy állat és ember milyen harmóniában él itt egymás mellett! A cirmosokat eredetileg klasszikus szerepkörben alkalmazták a szigeten, azaz, hogy távol tartsák az egereket az itt működő selyemhernyó-gazdaságoktól. Később a selyemhernyó-tenyésztők eltűntek a szigetről, a macskák viszont maradtak, és alaposan elszaporodtak. A macskamennyország mára népszerű turistacélponttá vált, a látogatók direkt azért érkeznek, hogy megnézzék a kandúrokat vagy a nekik szentelt szentélyeket, macskaformájú kőszobrokat.