Floreana volt az első sziget, amelyet 1832-ben ecuadoriak gyarmatosítottak. Büntetőtelepként jött létre, azonban az édesvíz hiánya miatt nem tartott sokáig működése. Norvég bevándorlók 1924-ben hoztak létre itt egy halkonzervgyárat, amely szintén csak néhány évig működött. Röviddel később egy német orvos érkezett ide női társával, aki szklerózis multiplexben szenvedett. A férfi a holisztikus orvoslás doktora volt, eltávolította az összes fogát, és rozsdamentes acélból készült műfogsorokat vitt magával, hogy elkerülje a fogászati komplikációkat. Társával együtt földművelésből éltek és sikeres kertet működtettek. Az első Galápagoson született ember 1932-ben jött világra, egy bevándorló házaspár gyermekeként. Floreana leginkább arról ismert, hogy az 1930-as években több rejtélyes eltűnés helyszíne volt - a legnagyobb figyelmet egy osztrák bárónő eltűnése kapta, aki három szolgájával érkezett a szigetre. Napjainkban Floreana lakóinak többsége a mezőgazdaságból él. A sziget fő vízforrása egy természetes tó, amely az esős évszakban esővízzel töltődik fel; azonban az aszályos időszakokban a lakosság számára a vízproblémák igen súlyosak lehetnek. A szigetet megközelíteni nem egyszerű, a közlekedés nagyon korlátozott, Santa Cruz szigetéről átlagosan kéthetente érkezik hajó.

A Galápagos-szigetek közül Floreana az, melyre az emberi behatás leginkább csapást mért. Az emberek által behurcolt kecskék elvadulása és jelenléte teljesen megváltoztatta a tájat. A kecskéket és néhány más invazív növényevő állatot a Galápagos Nemzeti Park 2007-ben teljesen eltávolította a szigetről, de nyomukban egy olyan letarolt táj maradt, amely már nem alkalmas Floreana őshonos élővilágának fenntartására. A természetvédelmi munka most a galápagosi kígyók, sólymok, baglyok, sasok, guvatok, három pintyfaj, és legfőképpen a floreanai gémfélék egészséges populációinak helyreállítására összpontosít. A Floreana fő szigetén mára már kihalt floreanai énekes gezerigó csak két kis populációban található meg, melyek Floreana partjainál lévő, két kis mellékszigeten helyezkednek el. 

A természetvédelmi erőfeszítések a helyi lakosság edukációját is előtérbe helyezik, a fenntartható mezőgazdasági, szilárdhulladék-kezelési, valamint ivóvízgyűjtési és -szűrési módszerekkel kapcsolatos oktatására összpontosítanak.

Ez a hely két gyönyörű strandot is kínál; az első egy zöld homokos strand, amelyet az olivin kristályok jelenléte tesz zölddé, a második pedig a Flour Beach, amelynek homokja liszt-szerűen hófehér és puha. A látogatóhely fő fénypontja a flamingó-lagúna, ahol a látogatók megfigyelhetik a galápagosi flamingókat, amint a brakkos vízben gázolnak, és rákok után szitálnak az iszapban. Nyílfarkú récék, gulipánok, a galápagosi rozsdafarktirannusz, számos pintyfaj és számos más parti madár is megtalálható itt. A Flour Beachre egy rövid séta vezet egy dombon át, ahol zöld tengeri teknősök fészkelnek, és számos rájafaj siklik a sekély part menti vizekben. A Cormorant Pointon a növényvilág sokfélesége kiemelkedő, számos különleges endemikus növényt találunk itt.

Ez egyike a Galápagos-szigetek kevés olyan látogatóhelyének, ahol az emberi történelem áll a középpontban. Bálnavadászok egy csoportja 1793-ban egy fahordót helyezett el itt, és postahivatalnak nevezte el. Az utazó tengerészek a hordóban hagyták a megcímzett leveleket, és abban reménykedtek, hogy a következő tengerész a levelük célállomása felé tart. Ma a látogatók is fenntartják a hagyományt, itt hagyják saját képeslapjaikat, és átnézik az aktuális kupacot - ha találnak olyat, amelyet kézbesíteni tudnak, elviszik magukkal. Ez a terület volt a helyszíne a norvégok 1926-ban tett sikertelen gyarmatosítási kísérletének is.

Puerto Velasco Ibarra kikötőjéből két különleges helyre kirándulhatunk. Az első, a Cerro Alieri körülbelül 15 perces útra van a kikötőtől. Ez a hely leginkább azok számára érdekes, akik a Galápagos-szigetek növényvilága érdekel, hiszen több mint 48 különböző fajt azonosítottak itt, amelyek 56%-a őshonos és 33%-a endemikus. Ezen kívül itt zajlik egy jelentős természetvédelmi program egy súlyosan veszélyeztetett növény, a Linum cratericola számára. A növényt kihaltnak hitték, amíg 1997-ben tudósok és parkőrök újra felfedezték a szigeten. Wild flower of the Galapagos Islands Stock Photo | Adobe Stock A második helyszín, Asilo de la Paz, 45 perces autóútra van a várostól. Ez elsősorban egy történelmi helyszín, ahol a látogatók megtekinthetik a kalózok barlangját és azt az édesvíz forrást, amely a lakosságot látja el. A közelben azokat az óriásteknősöket is meglátogathatjuk, melyek eredetileg Floreana lakosainak tulajdonában voltak.